Kezem fehér padon, vonalakból fűzött álmok Szememben a hű lapok megőrzik minden áron Hidegben a tűzfalak, melegben a jégcsapon Beszédes múltakat, amit csak sötétben mondhatok el Akit megszoknál néha nem érted, Amit nem kíván a test sem a lélek Jelekből írott minden szó, sötét por Kezedben egy gondolatról szól, magamról Tovább, ha nem érted, rajzolok még egy képet Keresztet fűz a vén, a rózsák már beértek Figyeld a ráncait Ő már az útra vár Figyeld hogy eltűnik Pedig még radírt sem dörzsöl a vég. Akit megszoknál néha nem érted, Amit nem kíván a test sem a lélek Jelekből írott minden szó, sötét por Kezedben egy gondolatról szól magamról Jelekből egy utolsó levél, menni kell Leírva, hogy miért hagylak el (Szóló) Akit megszoknál néha nem érted, Amit nem kíván a test sem a lélek Jelekből írott minden szó, sötét por Kezedben egy gondolatról szól magamról Jelekből egy utolsó levél, menni kell Leírva, hogy miért hagylak el