Elegendő jelszót skandáltunk.
Túl sok példát statuáltunk.
Nem vártunk, nem, nem figyeltünk.
Türelemmel soha nem szerettünk.
Még kellett és még és még kellett.
Tőlünk ennyire tellett.
Táltos szárnyon elsuhantunk
Egyenesen a lényeg mellett.
Hagytuk, hogy ez nem a mi dolgunk.
Mondtuk, ezt mi meg nem oldjuk.
Hittük, ez már az ördögé lett:
Szép összeesküvéselmélet.
Vagy részegen gajdoltuk: Szép lett,
De szemünkben az iszonyat fénylett.
A szívekben halotti máglya izzott,
A kocsmáros rábólintott.
Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó...
Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél. Gyorsan ég a gyertya lángja.
Törik a fény. Szép lassan ellep a hó.
Mesélj még a gyerekkorunkról,
Meríts még abból a savanyú borból!
Isszuk a múltat, esszük a mánkat,
Mohó vírus veri ki a szánkat.
Nagyterpeszben állunk, széles mosollyal
Magunknak gazsulálunk, magunktól elszállunk,
Nem pirul az arcunk, nem marad más,
Csak az örökös harcunk, az az értelmetlen
Mindig győzés, egóőrzés, humánkigőzölgés,
Mocsárbanfetrengés, szívszendergés, mit-sem-sejtés,
Felejtés, felejtés.
Istenkohó, öntőforma, teremtés.
Ez a korona csorba!
Ne álmodozz, állj be a sorba,
Pakold az agyadat egy nejlonszatyorba!
Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó...
Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél. Gyorsan ég a gyertya lángja.
Törik a fény. Szép lassan ellep a hó.
Szép lassan ellep a hó...