Nem is tudom, hova megyek ilyenkor egyedül,
Pedig csak a nap ment le, s szívemben hegedül
Megint a mesebeli lények egy különös csoportja,
Remények tündére, vad vágyak koboldja.
Csúszom és küzdök az arcomon egy vigyorral,
Bonyolult testű valamik válaszolnak, persze vicsorral.
Az aszfalton egy hullám jön egyenesen elém,
A házak meg csak biztatóan bólintgatnak felém.
A házak meg csak biztatóan bólintgatnak felém.
Úgyhogy fellépek rá, hadd vigyen, kezdődjék a vigalom!
Ezt a beton paripát most megint meglovagolom.
Nem is tudom igazán, hogy hol kezdődik a vége,
Ránk szakadt az ég, vagy a föld tapadt az égre.
Na, mindegy! Egy konkrétat azt hiszem kiszúrtam.
Korrekt kis öltönyben, diszkréten kigyúrtan, közelít felém,
Eszelősen spanolt, laptoppal spékelt, marketingről dalol.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm a reklám fényeket.
Ez kész, ez őrült, egy gazdasági retek.
A világ érző része, tudod, az ilyenektől beteg.
Megyek is tovább, hát egy félvilági alak
Utánam szól. Szanaszét gurulnak a szavak.
Begyűjtöm mit akar, és én sem nagyon bánom.
Szegény emlékezetem, már előre is szánom.
Nyög a cellulóz, ahogy felizzik a vége,
Aztán megjönnek a szavak az első a végre
Az első az, hogy navégre!
Hegy tetején állunk, majd a tengerbe csúszunk,
Nevetünk még egy kicsit, aztán elbúcsúzunk.
Megyek is tovább, hm nem is megyek, ülök!
Egy fél gondolatot is csak egy óra alatt szülök.
Hé, hol van az itt? Valaki! Székek és asztalok...
Rám bámul egy pincér... háhá, már tudom hol vagyok!
Hát rendelek is gyorsan és lazán körbe vizslatok.
Körülöttem sokan, de csak egy valakit izgatok.
Ő vetít itt az égre, színes képeket.
A holdudvarba küldi az angyalfényeket.
Küldök is neki egy pillantásnyi rózsát,
Na meg persze whisky-t is, hogy bírja-e a próbát!
Kérdem tőle mi motoz a legbelső énjében.
– Jó veled tocsogni a csillagok fényében!
Na jó, hát eddig bírtam, már a gatyámat is kinőttem.
Taxin röpülök, ő meg repül mögöttem.
Szűrömre szakadunk, humán bogot kötve,
Teste a nyelvemet, őrült táncba lökte.
Nyelve a testemet őrült táncba lökte.
Furcsa fényben, olyan halvány kékben,
Egy égi lény mosolya ellazul.
Két szárnyával engem pofoz
E gyanús kis angyal szótlanul.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
Itt én vetítek az égre...