Vagyok a folyton lázadó, Száműzött, meg nem alkuvó. Testem egy süllyedő hajó, De lelkem nem pusztítható. Letépek minden rabláncot, Nem tartanak meg vasrácsok, A szabadság hírét viszem! Neveltek papok, harcosok, Keresztet, kardot markolok, Csaták tüzében edződtem. Hódítók jöttek, s buktak el, Keresztül mentem mindenen, A négy folyót vér öntözi. Megnyílik felettem az ég, Kopjafák közt lidérc kísért, Az ősök dalát énekli. Csontvázán vonaglik a múlt, Roppant tehertől földre hullt. A jövőt kínok közt szüli. Elsárgult könyvlapokra írt, Megalkuvó törvényeink, A tisztítótűz emészti. Ne kelljen többé fel a Nap! Míg csak egy rab magyar marad. Ne ontsa termését a föld! Míg vissza nem tér minden rög. Ne adjon Isten vágyakat! Míg minket más nép fosztogat. Ne essen éltető eső! Míg nem köszönt ránk szebb jövő.