Reginam occidere nolite timere bonum Est si omnes consentiunt ego non contradico. Ez itt a föld, ami szívembe írta, Égő betűkkel hazám nevét. Karjai hatalmas hegyekként fonják, Körbe a világ legszentebb helyét. Ez itt a föld, ami magába itta, A szabadság oltárán kiömlő vért, A mártírok testét a testébe zárta, Hogy harcosként jöjjön egy új nemzedék. Ez itt a föld, ami keblével táplált, Megannyi idegent, s minden magyart, Mégis akadt ki a jóért cserébe, Hálából inkább a húsába mart. Ez itt a föld, ami szótlan viselte, Az évezredek vágta összes sebét. És hányszor gyalázták, hányszor taposták, Igába mégsem hajtotta fejét, Itt bárhova lépek, otthon vagyok, Felettem a csillagösvény ragyog, Köszönt a nap, köszönt a hold. Ahol születtem, ott is halok.