Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó
Lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó
Csendes kis legénylakásban, az óra búcsúra int
Kívülről zajlik az utca, hangos az éljen szó kint.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zene szót?
Azt fújják előre, rajta, fújják már a riadót
Borulj a vállamra kedves, estére másé lehetsz
Estére indul az ezred, estére én is megyek.
Amikor leszáll az alkony, masíroz az ezredünk
Csókolj meg mégegyszer édes, ki tudja hová megyünk
Pislogó távoli tűznél, az ezred pihenni tér
Nem tud aludni a hadnagy, papírt és ceruzát kér
Otthon őt valaki várja, úgy hallja valaki sír
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír
Másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy szegény
Golyó ment a tüdejébe, életre nincs már remény
Doktor úr szeretnék írni, magam sem tudom miért
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém
Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám
Nem lehet, mondja az orvos, beteg még a hadnagy úr
A hadnagy az éj leple alatt, kiszökött a kórházból
Vége van az ütközetnek, véresen száll le a Nap
A hadnagy hordágya mellett, imádkozik már a pap
Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már
A szíve lázasan dobban, s lelke a mennyekbe száll
Levelet hozott a posta, ami a hadnagyról szólt
A kapitány elolvasta, azután csendesen szólt
Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát
Itt ássák örökös ágyát, itt ásták meg a sírját
Csendesen leszáll az éjjel, megperdülnek a dobok
Nem tudja senki, hogy otthon, valaki halkan zokog
Csendes kis legénylakásban, meghalt egy gyönyörű lány
Éles tőrt szúrt a szívébe, elment a hadnagy után.