Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh, magyar
Bölcsőd az, s majdan sírod is
Mely ápol, s eltakar
A nagy világon e kivül
Nincsen számodra hely
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt élned, élned, halnod kell
Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt
Ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt
Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai
Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai
Szabadság, itten hordozzák véres zászlóidat
S elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt
És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után
Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán
S népek hazája, nagy világ, hozzád bátran kiált
"Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet hogy annyi szív hiában onta vért
S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért
Az nem lehet, hogy ész, erő, és oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt
Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor
Mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán
Vagy jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál
Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll
S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül
S az ember millióinak szemében gyászkönny ül
Légy híve rendületlenül hazádnak, oh, magyar
Ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar
A nagy világon e kivül nincsen számodra hely
Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt élned, halnod kell
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt élned, halnod kell