Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián, Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Roskadófélben van ház, hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel már tudj' Isten hol szalad. Javítsuk ki, mert maholnap pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó, Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó. Hívni kell csak a szabót, a posztó megvan véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Életét így tengi által, bár apái nékie, Mindent oly bőven hagyának, soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó:"Ej, ráérünk arra még!"