Mikor nem látsz már színeket Fáradtan induló reggelen; Hidd el, hogy én is érzem, S nekem te nem vagy idegen. Mikor nem látod már a célt, S tán a hited sem töretlen, Húzódj csak félre, és úgy gondold végig, Mitől jó élni és mitől nem! Refr.: Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél? Mennyit ér, aki korlátok nélkül él? Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél? Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél? Mikor győztesként veszítesz, S a "miért" könnyeit látom a szemedben; A válasz itt van, csak nem vetted észre, Vénülő fákban s porladó kövekben. Magad választod a nehezebb sorsot, És megbecsülöd az őszinte szót; Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni, És felismered a rosszat s a jót.