Haldokló reggelre ébredek, Nem nagyon esik jól semmisem. Valahol messze Te is alszol még azt hiszem. A tükörből bámuló idegen Tudja hogy én vagyok odabenn. Szép lassan megöl, De előbb még meggyötör rendesen. Miféle világ ez körülöttem? S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az EGYETLEN. Vihogó tömegek sodornak el, A bélyegen az áll, hogy tévedtem. Egyre sötétebb van, persze Lehet, hogy ez is csak véletlen. Semmilyen emberkék magyaráznak, Tanítják nekem az életet. Egymást taposva, Csámcsogva szívják a véremet. A hülyék mondják meg mi legyen, A tisztesség száműzött idegen. Sáros bakancsok tipornak Gyönyörű szívemen. Miféle világ ez körülöttem? És hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az EGYETLEN. Vihogó tömegek sodornak el, A bélyegen az áll, hogy tévedtem. Egyre sötétebb van, persze Lehet, hogy ez is csak véletlen. Óóóóh Véletlen! Miféle világ ez körülöttem? S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az EGYETLEN. Vihogó tömegek sodornak el, A bélyegen az áll, hogy tévedtem. Egyre sötétebb van, persze Lehet, hogy ez is csak véletlen. Kétféle ember létezik Az egyiket néven nevezik, A másik az, aki tovább megy Úgyis ha elveszik!