Ne menj el testvér, Bajban vagyunk! Te onnan jöttél el, Hol mi is otthon vagyunk. Itt már halott a lélek, És felsért a szó. A gonosz, ki boldog, És zokog a jó. Elfutni könnyebb, Mint tűrni, ha fáj; De ha ide születtél, Akkor bírni muszáj. Bírni, ha vernek, Várni, ha kell; Élni a rendnek, S aztán így múlni el. Kezet szorítva Esélyt kapunk. A haza itt bennünk Mi magunk vagyunk. A kéklő nagy vízen túl, A világ túloldalán Boldog lehetnék Én is talán. De mit ér a boldogság, Mi ott várna rám, Ha elveszni látlak Édes Hazám?!