A kelő napba nézek,
Vonz, de eltaszít;
Olvad már a szárnyam,
És a fénye megvakít.
Épp eleget láttam,
Hogy hitvány, ami szép;
A festék alatt mindig
Hazug volt a kép.
Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
Nem számít a távolság,
és nem számít, ha fáj;
Nem számít a búcsú sem,
S hogy miért gondolok rád,
Nem feledem, és jövök hozzád.
Veled zuhanok a végtelenbe,
Beleálmodlak az életembe,
Emlékedet a szellő hozza,
Bánatomat az eső mossa.
Az utak mellett járok,
Mint a vadállat, ha fél;
Lábaim nyomában ott
Haldoklik a tél.
A kutyám jön csak elém,
Ő mindig hazavárt;
Hogy megvénült szegény,
Sír, hogy újra lát.
Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
Nem számít a távolság,
és nem számít, ha fáj;
Nem számít a búcsú sem,
S hogy miért gondolok rád,
Nem feledem, és jövök hozzád.
Veled zuhanok a végtelenbe,
Beleálmodlak az életembe,
Emlékedet a szellő hozza,
Bánatomat az eső mossa.
Поcмотреть все песни артиста