Tényleg csak engem zavar Hogy bármerre indulok Északnak, nyugatnak, délnek Vagy keletnek fordulok Által a "gúnyhatáron" Ugyanúgy otthon vagyok Csak halkabban kéne mondjam Nehogy meghallják "azok" Kiknek a lelki nyugalma fontos - Mert érzékenyek ám nagyon! Azt mondják, tartsam a pofám Jobb lesz, ha annyiban hagyom De hogyan lehetne hagyni Hogy magyar ne magyarként éljen?! Te, ott a Kárpátok alján Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken Erdélyben, Küküllő partján Vagy ahol csak magyarok élnek Együtt vagyunk a bajban Hát együtt szóljunk a szélnek Hogy gyűjtsön erőt tavaszra S ki nem ide való, azt mindet Söpörje ki e hazából Ne hagyjon mást itt, csak minket!