Annyi minden mást csinálhatnánk itt, Szerethetnénk is, ha volna még, akit Érdekelne tán az az apró semmiség, Hogy minden ég. De ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még. A napokat számolod, közben üres a tányérod; Lassan helyet is cseréltek, Te és az árnyékod. A tükörbe vicsorgó szörnyeteg visszaint neked; Sorra kerülsz Te is, jobb lesz, ha elhiszed. Éber az éjszakánk, álom a nappalunk, Lekopva színeink, szürkévé változunk. Az öröm csak káröröm, az érzés csak végtelen félelem, Hát tényleg csak ennyi volt az életem?!