Komor fellegek nyomják vállainkat, Remegő lábbal tartjuk még Lehajtott fejjel éljük napjainkat Arra várva, bár szakadna szét az ég Segítség nélkül, sötétben támolyogva, Gyűlölve mindent, nem tudva miért Vicsorgó foggal, holnapról álmodozva Tagadva a jót, ölünk az életért Legyen vége, láthassam végre a nap fényét (Szakadjon szét az ég!) Léphessek újra a kijelölt útra, tudva a legvégét (Szakadjon szét az ég!) A hitünk nélkül még a nappalunk is túl sötét (Szakadjon szét az ég!)