Én már rég nem változom, én már rég nem változom Mindig ugyanazt félem és mindig ugyanazt várom A szívem változatlan sírhelyekre ásom Vagy fazékba, forró vízbe, jó sok borssal, sóval A tükörképére formál, aki engem forral, ah De te vagy, aki beágyaz nekem Mer' én elcseszett vagyok Mindig csak rohangálok És talán túl sokszor vagyok Gonosz veled, meg türelmetlen De még magamhoz sincsen türelmem Folyton megyek az agyadra De te mindig vissza engedsz magadhoz ♪ El kell mennem újra, megint el kell mennem újra És sosem tudhatom, hogy mikor lesz elbaszva Minden, ami igaz volt, az igaz maradhatna De a kudarc a nyomomban jár, senkinek nem kegyelmez Tündér ruhában jár, szemembe néz és megvesz És nem hittük, hogy ennyi, csak egy gránátalma mag volt Ha látja, hogy meggyengültél, rögtön szájon csókol És el is veszett már minden, s egyedül maradtunk Mind a ketten végleg, szakadék alattunk De te vagy, aki beágyaz nekem Mer' én elcseszett vagyok Mindig csak rohangálok És talán túl sokszor vagyok Gonosz veled, meg türelmetlen De még magamhoz sincsen türelmem Folyton megyek az agyadra De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz) Te vagy, aki beágyaz nekem (te vagy, aki beágyaz) Mer' én elcseszett vagyok (elcseszett vagyok) Mindig csak rohangálok (mindig csak rohangálok) És talán túl sokszor vagyok (túl sokszor vagyok) Gonosz veled, meg türelmetlen De még magamhoz sincsen türelmem Folyton megyek az agyadra De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz) De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz) Oh, de te mindig vissza engedsz, oh (mindig vissza engedsz) De te mindig vissza engedsz (mindig vissza engedsz) De te mindig vissza engedsz (mindig vissza engedsz) De te mindig vissza engedsz magadhoz