Esemény helyetti tablettás-boros Csókokat adott az éjszaka, Pedig annyira rajta voltam a józanságon. A naplemente csak arra való Hogy egy kicsit lehűljön a hangulat, Ha már úgysem tudtunk közhelyek mögé bújni. Belefásultunk, értem én Mert az élet, az bizony kőkemény Csak én valahogy ezzel nem tudok kibékülni. De hiába sírsz, Ha magadba fordulsz Hiába sírsz Ha senki se lát Hiába sírsz Ha semmi se vigasztal Hiába sírsz Ha beletörődsz Gazdátlan mosolyok az elmékben Üres arcok egy arctalan emlékben Ha belegebedek se tudom már, kik is voltak Derékba tört az a gondolat Hogy ami bennem volt, mind kintragadt De a remény ébreszt csak igazi kétséget Ez a halk valóság, csak ez maradt Amit a házfalak visszakiáltanak És a fül nem bírja többé a gerjedést De hiába sírsz Ha magadba fordulsz Hiába sírsz Ha senki se lát Hiába sírsz Ha semmi se vigasztal Hiába sírsz Ha beletörődsz Hiába sírsz Ha magadba fordulsz Hiába sírsz Ha senki se lát És hiába sírsz Ha semmi se vigasztal Hiába sírsz Ha beletörődsz Hiába sírsz Ha semmi se vigasztal Hiába sírsz Ha beletörődsz