Elringat a magány tengerén élő Sötét mélabú függöny, Képek bambán ringanak, Ma minden elborít. Homok, sötét fák előtt, Borfoltos asztalterítő. Gondold, hogy elandalító, Alkohol, ezer randevú. Vienna, olyan drága vagy! Mesésen világít a tér, Ahol a lelkek részegek, és én csak Nézlek hajnalig. A tavon megcsillan a kép, Ahogy csak fekszünk. Hogyha tudtam volna, mit keresünk ott, E képet inkább eldobom. Csönd cseppen, számolom Szilánkosra tört tükörképemet Így látom, mennyire kellesz, Vienna, tudtam, hogy ez lesz.