Szögezzük le még az elején hogy itt nem a pénz beszél hanem én Én én én Most el mondom mim vagyok, mim nem nekem: - Pszt - basznék velem egy illemhelyen. Az vagyok nekem, mint testnek a kenyér. Én vagyok nekem a nagy Ő. Én egymásnak lettem teremtve, Nálam jobb nekem senki nem lehetne. Én rám rímelek általában, és köszönöm Istenem, hogy rám találtam. Leélném velem az életemet, Nekem írom a dalt, nekem énekelek. Egy hete csak rám gondolok, éjszakánként rólam álmodozok. Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is. Számítok rám, és nagyot megyek, Szóval köszönöm, hogy vagyok nekem. Van rólam egy poszterem az ágyam alatt, Alig bírom, hogy ne vessem rám magamat. Őrizem a szememet - ah Szorítom a kezemet - ah Hogy elvesztem magam, az régi rémület, Hát mégis hogyan tudnék élni nélkülem? A tükörben nézem engem én éppen. Eskü bármit megtennék értem. Ti is tegyetek meg bármit nyugodtan, Reszket a szívem, mert eszembe jutottam. Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis. Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is. Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is. (Két karomban ringatózok csendesen. Ez annyira én, ez annyira én)