A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát,
Jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan
45 vad telén, kezdődjék már a roham.
Álltak és vártak utolsó parancsra,
Az égen sztálingyertyák ragyogtak.
Áttörünk, áttörünk a Széna téren át,
áttörünk, áttörünk a Széna téren át.
A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok,
Mindenük a fegyverük és a parancsnokok.
Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér,
Nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér,
és a tisztjeik fölemelt kezekkel,
és az utcákra szegezve a fegyver.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át,
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.
Bújnak ott a romok alatt, helybeliek, magyarok,
Városukat a sok csapat, a fényes sisakosok
Megszállták s az itteniek bújnak a föld alá,
Bőrönd és kisgyerek és kívül a sok szoldát,
Szemben egymással németek, oroszok,
éjjel jéghideg éjszaka, fog vacog,
Fényben áll, fényben ég a Széna – Széna tér,
Fényben áll, látom, hogy ég a Széna – Széna tér.
A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön,
A sok szoldát szorosan áll, majd a parancs, ha jön.
És fél három, és érkezik, és fut és ordítva rohan
A fény felé 40 000, mindegy már itt a roham,
és az oroszok tüzelnek, tüzelnek,
ők meg ledűlnek, ledűlnek, ledűlnek,
üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér,
45 vad telén a Széna – Széna tér.
A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
Itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát,
Golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott,
Bújt a pincébe apám is, anyám is,
Míg a szoldátok üvöltve halálig,
így megyek, én így megyek a Széna téren át,
így megyek, én így megyek a Széna téren át.