Három nap északi szélben, Vacogásokban, ostromokban. Pulóveremben illatod, Hova vezet ez? Na hiszen! Mi a fene lesz! Micsoda beteges-rákfrancos élet, Én itt nézem, te meg ott nézed, Hogy hajol meg a szélnek A jegenyénk, S levele Hova repül el. Így szállok én is el nemsokára, Te pedig így hajolsz majd utána Annak a személyvonatnak, Melyen utazom Haza én, Haza egyedül. Aztán csallak egy évig a feleségemmel, Te meg majd engem a szeretőddel, Ebből áll ki az ősz meg a tél, Csupa csavaros Kibúvó Csupa csalatás... De jövő ilyenkor, hazamenőben, Megint az ablaknál szeles időben, S pulóveremben illatod, Ugye csakis így, Ugye így? Ugye csakis így? Így szállok, így hajolsz és így nézek, Így mondom újból, hogy rákfrancos élet És így hajol majd meg újra a szélnek Az a jegenye, Az az egy, Az a hülye fa... Az az egy... Na te hülye fa...