Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról! Hordoztuk zászlókat, nem volt rajta áldás. Földhöz lapultunkban ingünk csürhe-járás Térdeplőhelyben nem volt nyugvásunk, Az Úr édesgetésére jó szót sosem találtunk. Makacs vérben méreg, makacs szívben sólyom, Egy megmérgezett sólyom kirepül ajtómon, Minden hajnalban utánanézek, Te kegyedre bízom, mutass neki fészket. Én meg öledbe fúrt arccal, káromkodó kedvében, Utoljára mondom, utolsó percemben: Magyarországról, romlott hazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!