Tehát egy presszó.
Nagy itt a zaj, a kiabálás.
Figyelmemet egy férfi köti le éppen,
Mellette nő, Előtte pohárban gonosz ital van.
Beszél beszél,
Beszél és kérdez, amit mond azt papírra írom
- Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ön?
-Én zongorázom.
-És én?
-Maga egy vendég.
Hmm.
De finom,
Príma hely.
Hmm.
De finom,
Príma hely.
-És kérném, nem lehetne másképp...
-Nem, mert ez egy eszpresszó.
-És... őő... mondja, nem lehetne...
-A pohárára gondol?
-Igen! Nem lehetne elvinni innen előlem?
Nem,
Mert ez egy eszpresszó.
Hmm.
De finom,
Príma hely.
Hmm.
De finom,
Príma hely.
-És. kérném, sosincs záróra itten?
-Nincs. Ez ilyen eszpresszó.
-És. kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni innen mellőlem?
-Nem, magához tartozik.
Nézze csak jó kis nő,
Figyelje fényes haját...
Finom nő,
Príma nő.
Finom nő,
Príma nő.
-Kérném ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék,
Kérném ne engedje, ha pohárhoz nyúlnék!
Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi
Neves közgazdász,
Ne hagyjon így élni.
Alkotó munka vár tehetségemre,
Ha sosincs záróra,
Nincs ki elvégezze.
Ez a mondén élet, félek korrumpálna
Vár a közösség építő munkája.
Az új mechanizmus kulcsembere voltam,
és most itt végzem egy presszóban holtan.
-Zongora,
Jó kis hely.
Príma nők,
Finom nők...
-Zongora,
Jó kis hely.
Príma nők,
Finom nők.
Hát persze,
Jó kis hely...
Zongoráznak.
Így megy...
Ez ilyen...
Jó kis hely.
Persze...
Hát persze...
Nevem.??
-Tudom, Szeberényi.
-Ugye...?
-Nem lehet így élni.
-Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
-Tűzze fel!
Hmm...,
De szép.
-Plusz oklevelek...
Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ez?
-Ez D-dúr,
és E-moll.
-Nem lesz...
-Nem lesz záróra.
-Mért?
-Mert zongorázom.