Akácos út, ha végig megyek rajtad én Eszembe jut egy régi szép regény Nyáreste volt, madár dalolt a fán S itt kóborolt, csavargott egy cigány Megszólítám: "De jó hogy megtalállak itt" "A legszebb lány tudod-e, hol lakik?" Ott arra lenn, túl az akácsoron Ma este még, egy ház elé osonj! Egy ablaknál! Állj meg cigány Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás De csak csendesen Ne hallja senki más ♪ Az éjmadár átsuhan a városon Éjfélre jár, s én az utcát rovom A holdsugár deres hajamra süt Hideg, sivár csend honol mindenütt Azóta rég a más asszonya lett a lány De ez a dal még fülébe cseng talán Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt És énnekem csak e kis dal maradt Te csak dalolj, kacagj nevess Enyém a könny számomra úgysincs más öröm Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebet Te csak dalolj, nevess ki engemet Te csak dalolj, kacagj nevess Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet Csak a csóknak élj, felejts el engemet