A városvég itt csupa szürke ház, a részegekre angyalka vigyáz, s a villanyfényben, mint aranykehelyben alusznak a tűzfalak, háztetők, s a sorompón túl ében-szín lepelben zizegnek a láthatatlan mezők -- a messzeség öblén pár pisla fény ég, mögöttük nyugodt mélység a sötétség -- Ha becézésem és csókom se kell, kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat, lesajnál minket majd a virradat
Bámuljuk egymást búslakodva és szánk sarkát bontja már a nevetés
Te!
Ha hiszed, ha nem hiszed, úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- aranypor mállik az éj válláról, s szemközt a sarkon a cégtábláról furcsán szökken a pentameter-sor elő: "
Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő" -- a nevetésed is ílyen bolond: mindenre illik és semmit se mond
Üldögélünk csendesen, két jó-gyerek, rendesen, messzi kocsma-zene hallszik, a környéken minden alszik, az alkóvban odaát mélyen alszik anyukád s szomszédban a Vakos néni, ferdeszájú Vigláb néni, Baloh úr, a vasutas, imádód, a kis-inas -- Itt is, ott is, emitt is, amott is bajszos rendőr őrzi az álmot, nagyfülü bagoly őrzi az álmot, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- itt is, ott is, emitt is, amott is dongnak az öreg faliórák, bánatos hangú ingaórák, fodrozzák az éjszakát -- Alvó lélek, kússz a tájon, álmodon mint pókfonálon, huss!
Huss!
Föl a légbe visz az út, tág a lég, tág az út, tág a lég, tág az út, hozd az örömöt, hozd a bút, hozd az örömöt, hozd a bút, huss!
Huss!
Nézd!
A ház, mint a felhő, fényt cikáz, mozdul, mint a barna-béka, vele mozdul az árnyéka, és belőle alvó lelkek párolognak, légbe kelnek a kéményből, mint a füst, az ereszről, mint ezüst -- száll a kövér Vakos néni, deszka-vékony Vigláb néni, és köröttük nagy sereg libben, szökken, hempereg -- Ni, a Gős pék ketté-bomlott és kergeti önmagát
Balogh úr a templomtornyot fújja, mint a furulyát, azt fújja, hogy "
Ne sirasson", mégis könnyezik belé -- Ott meg a cukrász-kisasszony tipeg fejjel lefelé -- Vigláb néni peckes-módon sétálgat a sürgönydróton, krinolinja lyukas-hordó, kezében egy napraforgó, vékony nyakán férfi-gallér, oldalán egy szép gavallér
Vigláb bácsi nagy-kesergőn kuporog egy lámpaernyőn, nézi párját: "
Lássa, kérem, parádéra megy a pénzem
Nekem pohár sörre sincsen, neki fodrász, ruha, minden
Én megmondtam már ezerszer, hogy hibás a mai rendszer, államreform kéne régen, persze nem hitték
Na tessék!
Adó, lakbér
Nem csekélység!
Öt gyermekem van, kérem!" Oda nézz, szösz-bogár: ott a boltos lánya áll, boltnak hisz egy fecskefészket, benne várja a vevőket; ez már mégis hajmeresztő, hogy ma senki be se néz!
Majd belép a szívdöglesztő hollywoodi filmszinész: "
Kérek kilenc fogkefét, ráadásul a kezét." Röptük össze-vissza húz
Rá ne nézz, mert megvakulsz
Mogyoró Pál ezalatt megfogott egy sülthalat. "
Tanár úr tudná talán, milyen hal ez?
Macskacápa?" "
Rá van írva uszonyára, de nincs itt az ókulám." Pál örült, hogy futhatott és szekundát nem kapott
És a ritka állatot vezeti egy hosszu hídon: "
Majd vadászni megtanítom." Tejes-ember a kéményen üldögél, mint nyári réten, kisgyermek lett újra szépen, mézes-kenyér a kezében
Távol, öreg bükkfa alatt labdázik egy fiú-csapat, ő a szemét rajta-felejti, mézes-kenyerét halkan leejti, kicsúszik alóla a rét, meg a kémény, s eltűnik az éj csipkéi mélyén
És erre-arra az alvó-csapat potyog a falról, mint a vakolat
A villanyfényen átdereng az ég, s a városon túl látszik a vidék, a dombok gyengéd-rajzu háta -- és elcsitul az alvók karneválja
Jön a söprőgép tompa morajjal, mögötte a hajnal fut lobogó szőke hajjal, csörömpöl a reggel, száll a fény
és az éji tág csodát, ezt a fura micsodát ketten láttuk: te meg én
Ha elzár tőlem a buta lakat, lesajnál minket majd a virradat
Bámuljuk egymást búslakodva és szánk sarkát bontja már a nevetés
Te!
Ha hiszed, ha nem hiszed, úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- aranypor mállik az éj válláról, s szemközt a sarkon a cégtábláról furcsán szökken a pentameter-sor elő: "
Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő" -- a nevetésed is ílyen bolond: mindenre illik és semmit se mond
Üldögélünk csendesen, két jó-gyerek, rendesen, messzi kocsma-zene hallszik, a környéken minden alszik, az alkóvban odaát mélyen alszik anyukád s szomszédban a Vakos néni, ferdeszájú Vigláb néni, Baloh úr, a vasutas, imádód, a kis-inas -- Itt is, ott is, emitt is, amott is bajszos rendőr őrzi az álmot, nagyfülü bagoly őrzi az álmot, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- itt is, ott is, emitt is, amott is dongnak az öreg faliórák, bánatos hangú ingaórák, fodrozzák az éjszakát -- Alvó lélek, kússz a tájon, álmodon mint pókfonálon, huss!
Huss!
Föl a légbe visz az út, tág a lég, tág az út, tág a lég, tág az út, hozd az örömöt, hozd a bút, hozd az örömöt, hozd a bút, huss!
Huss!
Nézd!
A ház, mint a felhő, fényt cikáz, mozdul, mint a barna-béka, vele mozdul az árnyéka, és belőle alvó lelkek párolognak, légbe kelnek a kéményből, mint a füst, az ereszről, mint ezüst -- száll a kövér Vakos néni, deszka-vékony Vigláb néni, és köröttük nagy sereg libben, szökken, hempereg -- Ni, a Gős pék ketté-bomlott és kergeti önmagát
Balogh úr a templomtornyot fújja, mint a furulyát, azt fújja, hogy "
Ne sirasson", mégis könnyezik belé -- Ott meg a cukrász-kisasszony tipeg fejjel lefelé -- Vigláb néni peckes-módon sétálgat a sürgönydróton, krinolinja lyukas-hordó, kezében egy napraforgó, vékony nyakán férfi-gallér, oldalán egy szép gavallér
Vigláb bácsi nagy-kesergőn kuporog egy lámpaernyőn, nézi párját: "
Lássa, kérem, parádéra megy a pénzem
Nekem pohár sörre sincsen, neki fodrász, ruha, minden
Én megmondtam már ezerszer, hogy hibás a mai rendszer, államreform kéne régen, persze nem hitték
Na tessék!
Adó, lakbér
Nem csekélység!
Öt gyermekem van, kérem!" Oda nézz, szösz-bogár: ott a boltos lánya áll, boltnak hisz egy fecskefészket, benne várja a vevőket; ez már mégis hajmeresztő, hogy ma senki be se néz!
Majd belép a szívdöglesztő hollywoodi filmszinész: "
Kérek kilenc fogkefét, ráadásul a kezét." Röptük össze-vissza húz
Rá ne nézz, mert megvakulsz
Mogyoró Pál ezalatt megfogott egy sülthalat. "
Tanár úr tudná talán, milyen hal ez?
Macskacápa?" "
Rá van írva uszonyára, de nincs itt az ókulám." Pál örült, hogy futhatott és szekundát nem kapott
És a ritka állatot vezeti egy hosszu hídon: "
Majd vadászni megtanítom." Tejes-ember a kéményen üldögél, mint nyári réten, kisgyermek lett újra szépen, mézes-kenyér a kezében
Távol, öreg bükkfa alatt labdázik egy fiú-csapat, ő a szemét rajta-felejti, mézes-kenyerét halkan leejti, kicsúszik alóla a rét, meg a kémény, s eltűnik az éj csipkéi mélyén
És erre-arra az alvó-csapat potyog a falról, mint a vakolat
A villanyfényen átdereng az ég, s a városon túl látszik a vidék, a dombok gyengéd-rajzu háta -- és elcsitul az alvók karneválja
Jön a söprőgép tompa morajjal, mögötte a hajnal fut lobogó szőke hajjal, csörömpöl a reggel, száll a fény
és az éji tág csodát, ezt a fura micsodát ketten láttuk: te meg én
Other albums by the artist
Volt egy fakatona
2019 · album
Békabúcsúztató
2019 · album
Szabad-e bejönni ide betlehemmel?
2018 · album
Reformátorok nyomában
2018 · album
Hangol Már A Zenekar
2017 · album
Családi kör
2017 · album
Kutyából szalonna
2016 · album
József Attila
2016 · album
Szeretlek
2016 · album
Similar artists
Szalóki Ági
Artist
Ferenczi Gyorgy
Artist
Csík Zenekar
Artist
Kolompos
Artist
Emil.Rulez!
Artist
HALÁSZ JUDIT
Artist
Quimby
Artist
Gryllus Vilmos
Artist
KFT
Artist
Lovasi András
Artist
Budapest Bár
Artist
Kispál és a Borz
Artist
Sebő együttes
Artist
Palya Bea
Artist
Misztrál
Artist
Amorf Ördögök
Artist