Amíg te szenvedtél Én csak végig néztem Mikor elmentél Akkor én is féltem Hideg a szél, az ajtón kimegy a tél A ködben lobog a cél De benned merül a borotvaél Lassan (lassan) dobog a szív A padlón kopog a koponyacsont Könnyektől ázik a szem de a mondat végén vérben tocsog a pont (Lassan dobog a szív A padlón kopog a koponyacsont Könnyektől ázik a szem de a mondat végén vérben tocsog a pont) Te napról napra csak erősebb vagy én miért nem? Pedig arra hogy mennyire hittél bennem emlékszem Hogy mért mentél el egy szó nélkül most sem értem És hiába kértem, már hiába kérdem... Te napról napra csak erősebb vagy én miért nem? Pedig arra hogy mennyire hittél bennem emlékszem Hogy mért mentél el egy szó nélkül most sem értem És hiába kértem, már hiába kérdem... Ugyanazok voltunk és leszünk csak Várj meg és ígérem hogy együtt leszünk Mert levegőt veszünk és bármit megteszünk mint régen És éveken át beszélgetünk Mert nekünk mindegy hogy mennyi az idő Mert tudjuk hogy a miénk régóta lejárt De azóta hogy nem talállak, csak álmomban látlak Számomra ez a világ bezárt Már nem dobban a szív Csak a padlón koppan a koponyacsont Többé már nem leszek szálka a Szemedben, örök vesztes aki mindent elront Már nem dobban a szív Csak a padlón koppan a koponyacsont Az utolsó pillanatokban a szemed lehunyod és elszáll minden gond