Add át, ki kellene bontani!
Add át, gurul a galacsin!
Add át, ki kellene rontani!
Flangál a tavasz odakinn.
Add át...
A szél szól és befütyül az ablakon.
A szél volt az a pimasz nem is én!
Csemegézik a szotyiból a sarkon,
úgy szór egy darabot elém.
A szél szól, hogy bolond, aki ül nyugiban.
A szél rázza a padot, nem is én!
A szél hív, na, ki az, aki jön
Vele falat átugrani tavasz idején?
A szél fúj. A kalapod a földre kerül.
A szél pöcköli oda, nem is én!
A szél rúg egy kavicsot a lábam elé,
A szél nyávog a járda peremén!
A szél volt.
A zsebemben a tinta ma szétfolyt,
A paca szaga szúr!
Néhol ez a gatya, atyaég, csupa szép, kék folt!
Ilyet nem hord, aki úr!
A cúg bújt be ide a cipőmbe, bizony,
A cúg fújja bele a dobogást.
A zászló, ha lötyög a kezembe,
A cúg rámolja bele a lobogást.
A szél száll, és leveri a fellegeket,
Jól áll a mennybemenetel.
Támad egy ötletem a régi helyett:
A bánat a búsba mehet el.
Héhó, héhó! Szalad elől a szél.
Héhó, héhó! Nyit az égbolt.
Héhó, héhó! Ma szalad, aki él.
Héhó! Vesz egy nagy levegőt most.
Héhó, héhó! Ma ingyen süt a nap.
Héhó, héhó! Ilyen rég volt.
Héhó, héhó! Csak nehogy lemaradj!
Héhó, héhó!
Én a csend kapuját töröm át.
Miénk a tér.
Na, gyere, kiabálj!
Aki bújt, aki nem, kiabálja:
Add át, itt nincsen, aki árva!
Add át, a csapat ezen áll!
Add át, hogy innen jön a lárma!
Add át, az utca neve Pál!
A szél szól, hogy ideje, hogy észrevegyem,
Hős jár a kalapom alatt.
Mától már dolgozik a rendjelemen.
Hát jó, én lépek nagyokat.
Héhó, héhó! Szalad elől a szél.
Héhó, héhó! Nyit az égbolt.
Héhó, héhó! Ma szalad, aki él.
Héhó! Vesz egy nagy levegőt most.
Héhó, héhó! Ma ingyen süt a nap.
Héhó, héhó! Ilyen rég volt.
Héhó, héhó! Csak nehogy lemaradj! Héhó, héhó!
Én a csend kapuját töröm át.
Miénk a tér. Na, gyere, kiabálj!
Aki bújt, aki nem, kiabálja:
Add át, itt nincsen, aki árva!
Add át, a csapat ezen áll!
Add át, hogy innen jön a lárma!
Add át, az utca neve Pál!
Add át!