Messzire indultam, tudom Túl sok dolgot csomagoltam Sok nap járok majd távol Régebben még számoltam Ahogyan még többet vittem Kéreggé vált épp ugyanúgy Mint az a sok sár rám száradt Sok lett, túl hosszú az út értem, de csak alig Hogy semmi se marad így Bírni fogom, amíg Valaki kiszabadít Rég elgörbül tükrök közt Ez az eltorzult tákolmány Túl nőt rég rajtam Most már eldobnám Ferdén lóg és úgy billeg Elgáncsol minden nap, bár Túlélem mindig Megszoktam vagy már Fáradt vagyok, hogy tényleg úgy őszintén utáljam Még félek tőle, hogy amputáljam Tarok attól, hogy féltem Nem értem, miért nem értem Hogy elsimogatja majd az idő A haragot fájássá szelídítő Tűz sem éget Szél se szárít Bármit érzek úgyse számít Azt reméltem Hogy megérte Ez az egyetlen lépés Csak, hogy túljuthassak Magamon végre