Nem múlhat nap,
Szükséges bizonyíték nélkül.
És még elfelejtve semmi nincsen
Nyoma van a listák legvégén.
A sorok között is olvashatnék
A lényeg mégsem látható.
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók!
Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem,
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny...
Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...
Titkos fiókodba bújt,
A hullámzó folyosón,
Ami talán egy kútgyűrűt is elbírna
Amilyen mély, de semmi hibát
Köveket dobok az aljába
A visszhang talán majd válaszol
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók...
Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem,
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny...
Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...
[Én tévedtem
Akármi volt értelmetlen]
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók...
Hiába vinném el
Ha nem látszik mégsem
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny
Pont úgy hamvad el,
Mint egyszer régen
A napraforgó
Fényérzékeny
Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...
Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...