Meggyújtok még egy szálat Izzik lassan, a hó még várhat Húznak a vonók a csigolyákon A feszesre hangolt idegeken A lehetségesnél még gyorsabban Még haszontalanra nem öregedem Neki hiába a bordaterpesz Nem sajnálja a gyantát rólam Ha évekbe tellik is belegörbít Hogy csak amit szabad, azt álmodjam Meggyújtom az utolsó szálat A falon át izzik, a húr még várhat Aztán úgyis rámveti magát Ha lejár a korhatár tovább nem vár Messzire rúgja a kottamankót Úgysem érdemel mást Teker még rajta, hátha megpattan Hangolna feljebb, hogyha tudna Játszana rajtam valami szelídet Jégcsap ujja újra meg újra