Azt mondod, a nézőtéren is magadon érzed A kiválasztottak csonkolt kezét Pedig az igazi Ausländer csak a napba néz és nem vonja el semmi a tekintetét És közben csak azt, csak azt nem látod Veled ásatják, a lövészárkot És közben azt, mond miért nem látod? Lassan égő áldozat mindez a kihűlt parázson Én mondom, különös állat ez a magyarfajta Tudod, amolyan magamfajta, Kiben minden emlék visszaköszön és ha visszaköszönt jöhet a vízözön Azt mondod nem létezik és hogy soha nem is létezett? De ezzel nem a szemedet takarod el Hanem egyenesen a lelkedet. Azt mondod nem létezik és hogy soha nem is létezett. Emlékezz! Hogy Mohács, Arad és Trianon mellett, Ott füstöl a krematórium. Egyek vagyunk, Együtt porladunk