Ha kérdeznél a hétvégéről Égettem a gyertyát a két végéről Akár a többi napján a hétnek Nem alhatnak el, mindig égnek Hála az égnek, van, aki megtegye Eladom, eladom, van, aki elvigye Majd rövidebb lesz, de velősebb Rövidebb, és eszelősebb Mert csak akkor születtek nagy dolgok Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni Százszor bátrak, s viharvertek Százszorbátrak, vihart vertek És ha megmaradtak, igen, italt nyeltek Felejtettek, és emlékeztek A szebb időkre, amik nem léteztek Soha egy fillért nem ért a bőrük Lestek, ki lesz a szűkülő körük Szélre kiálló, égre kiáltó Zord sérelmeit vérre kiváltó Megbecsületlen bujdosója Fajtájának utolsója Sötét van, és hideg Küzdjünk ellene vagy minek? Csak egy gyertyám van, és egy nem elég De túl mély a fagy, és sötét minden fény Meggyújtom a másik végén Őszi esték melege leszek Hogy ne lúdbőrözzenek az öregek Lyukas zsebemből rég kihulltak Az összegyűjtött, összegyűrt jegyek De lábaim mindig visznek tovább Mit nekem táv, mezítláb megyek Láthatáron egy messzi táj Ott nem kanócok égnek, egész hegyek Ha lábaim nem is visznek tovább Oda bérletem van, oda nem gyalog megyek