Verítékem patakján egy nagy hajó mind elviszi
Tégy úgy, mint akit érdekel, és úgy teszek
Mint aki elhiszi
A jóléttel tömött polcokat járom, tudom, gázos
De magamat látom egy sérült termék vonalkódján
A magam elbaszott módján
Selejtek közt félrehányva, de leértékelve is drága
Láng, láng, láng, lángol a ház, verítékkel oltom
Anyám zokog, és nem vagyok otthon
Sehol sem vagyok otthon
Találtam valamit
Valamit tudok már régóta
Azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla
Hát nem beszélnek róla
És eltelik pár óra
És megszállott vigyorral néznek egy újabb buktatóra
Sötét bajtárs, kézen fogva járták a síneket
Együtt léptek a termekbe
Ahol sosem láttak még olyan embert
Aki sose látta még a tengert
És a vajaskenyeret, ha csak úgy tehette
Vaj és kenyér nélkül ette
Vacsorára torokgombócot
Ki vidítja fel a bohócot, ki?
Ki, ki, ki?
Ki temeti el a papot?
Ki adja vissza, amit kapott?
Fekete méreg űzi az álmot
Ülj csak le, nem kell így állnod
Nem kell így élned, hisz lesz mitől félned mindig
Senki sem hibás
Soha, senki nem hibás
Nem kell így élned, majd megteszi helyetted valaki
Úgyis lesz valaki más
Biztos lesz valaki más
Megtanulta millió lélekváltó árán
Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán
Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán
Múlt századi kiadás, megannyi eszelős hivatás
Mosolydublőr, számlazsonglőr
Emberfaragó, hátrány-kovács
Kényszer-önkéntes álomhóhér
A rab kőműves rab marad
Aki felhúzta a nagy, fekete falat
Ami támasztja a mély, fekete tavat
Amit a hit hagyott, amikor itt hagyott
Ó mindegy, hogy itt vagy ott, hiszen látod
Ma már voltam itt
Ordítanék, ha volna mit
De a hallgatás köveit
Dobálom a tóba
Azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla
Hát nem beszélnek róla
És eltelik pár óra
És megszállott vigyorral néznek egy újabb buktatóra
Verítékem patakján egy nagy hajó mind elviszi
Tégy úgy, mint akit érdekel, nekem az is megteszi
Nekem az is megteszi
Nekem az is megteszi