Egyre többen vagytok De egyre kevesebbek Ez jut eszembe, ha kinyitom a hűtőt és csak hideget lelek benne Kettőnk közül én vagyok az a fajta Aki a jég hátán is megélek te meg seggre esel rajta És ezt nem a düh mondatja velem A velőmig hatoló ecetes harag Ami árva könnyek alatt dagadt És szivacsként szívta magába az eszem Igen ez jutott nekem, meg kell óvnom ami maradt Látom a roppant hadat Ha kicsit is leeresztem a kezem Semmim sincs, de mindenem megvan Üres tarisznyával kelek útra Rá se basszál (semmim sincs, de mindenem megvan) Majd megpróbálom újra Ballagtál már összerogyva Mintha mindegy lenne? Míg te elfordultál Nekem hinnem kellett benne Rosszabb vagyok, más mint mások Tériszonnyal is magasra mászok Hosszabb mint egy rossz álom Csak az én sztorim fut rossz szálon? Feltennék mindent egy lapra De én máról élek a tegnapra Erőtlen kezeket bámulok És szürkületkor csak elhalványulok