Fénytelen éjeken kísért Amíg nem foszlott szerte-szét Ujjaim a semmit harapták Most végtelen éjeken kísért Ó, csak telne, csak telne még A vész terhe sejtés éjjelén Minden álmom úgy élem, hogy együtt lélegezzek vele De ha pusztulását kell majd néznem Semmiképp se haljak bele Add egy percre az emlékkönyved Néhány sort írok csak bele Adj egy percet rádöbbennem Eme néhány sornak nincs ott helye Céltalan célok reggelén Ó, csak telne, csak telne még A tenyerem konokul visszanéz rám A hegeim utakat rajzolnak A meglévőket bejártam De többet képtelen lennék (lennék) Hát minden álmom úgy élem, hogy együtt lélegezzek vele De ha pusztulását kell majd néznem Semmiképp se haljak bele Két szemem lesütve mászok Talán így nem sújt az átok Ha magamra hagysz úgy mint mások Zokszó nélkül megbocsájtok