Mikor bevonulsz kezedben a cucc, Mit se tudsz még a katonaéletről. Nem megy az idő, hiányzik a nő és csak az jut az eszedbe mindenről, hogy Mókusszőrrel pucolom a bakancsom Ettől lesz majd csuda fényes. Nem műszőrmét visel az én galambom, Mert a flancra csuda kényes. Mert az ember nem minden nap suvikszol, éjjel mindig boldogságban lubickol. Így hát aztán vigyázok a kefére, Szőrére meg a nyelére. Ha leszerelek, nyugodtabb leszek, Nem hallom majd folyton azt, hogy ráz-dvá-trí! [egy-két-há! oroszul] Jó csaj a babám, szeret igazán, Nem vezényel, de neki itt kell ennyi, hogy... Mókusszőrrel pucolom a bakancsom Ettől lesz majd csuda fényes. Nem műszőrmét visel az én galambom, Mert a flancra csuda kényes. Mert az ember nem minden nap suvikszol, éjjel mindig boldogságban lubickol. Így hát aztán vigyázok a kefére, Szőrére meg a nyelére. Kirándulni szép, ha beborul az ég, Bebújunk majd kettesben a sátorba. Szép a szerelem, tesszük ami kell, De én közben gondolok az ángyomra, hogy ... Mókusszőrrel pucolom a bakancsom Ettől lesz majd csuda fényes. Nem műszőrmét visel az én galambom, Mert a flancra csuda kényes. Mert az ember nem minden nap suvikszol, éjjel mindig boldogságban lubickol. Így hát aztán vigyázok a kefére, Szőrére meg a nyelére. Mókusszőrrel pucolom a bakancsom Ettől lesz majd csuda fényes. Nem műszőrmét visel az én galambom, Mert a flancra csuda kényes. Mert az ember nem minden nap suvikszol, éjjel mindig boldogságban lubickol. Így hát aztán vigyázok a kefére, Szőrére meg a nyelére.