Vártam rád mindig, hogy ott legyél Hogy újra érezzem, hogy én Nekem nem kell más Oh, nem kell a más Olyan nincs, hogy ez mindig csak így marad Közöttünk Ha van szikra Legyen tűz Ha rád nézek érzem Hogy élek És nem félek Semmitől már igazán Egy pillanat az egész Addig tart ez az ölelés Mégis úgy feltölt Ha megint eljön majd a február A dombtetőn, míg a szem ellát Nekünk nyílik majd a hóvirág A virágok közt megtörik a jég A lábunk az ágyon összeért S közben néztük egymást, te meg én Nem mozdultunk, nem is beszéltünk Mert megtaláltuk amit kerestünk Ha megint eljön majd a február A dombtetőn, míg a szem ellát Nekünk nyílik majd a hóvirág A virágok közt megtörik a jég Oh, ha már nem érdekelsz, úgy képzelem Hogy egyetértve odébbállsz Akkor majd megtanítasz néhány könnyebbre Miket hazafelé elfelejtek Bár köd vesz körbe, el nem tévedek Látom a hibát, de nem érdekel Tudom a könnyebb utat oda De mégsem választom soha Mert a hét csillag az égen Mind értünk zuhan alá Ha landolnak, én érzem A ribizli illatát A ribizli illatát Még most is érzem Minidg érzem A ribizli illatát Egy réten A sötétben A ribizli illatát Még most is érzem A ribizli illatát A ribizli illatát Oh-áh, oh-áh A ribizli illatát Még most is érzem A ribizli illatát