"Én ilyen maradok már örökre" Mondta nekem szinte röhögve De úgysem maradsz meg ilyennek Hisz letelik egyszer az örökre Ha nem lesz holnap, én honnan tudjam Ért-e bármit, hogy mi volt tegnap? Én azt remélem, soha nem lesz vége Bárcsak én sem változnék meg Letelik egyszer az örökre És mást szeretsz majd ölelve Ha én is mást, inkább senkit sem Ne legyen holnap, talán tegnap sem Ma még táncba hívlak, angyal szárnyaiddal Repülj velem, én csak veled szállnék Remény van még, neked is adnék De ha nem kell, engem felejts el! Tudod, én csak veled szállok Ha most elengedsz még talpra állok Emlékszel arra, mikor délután Együtt álltunk ott a szobornál? És eljöttek fentről az angyalok Hogy megáldják azt, ki andalog De persze nem történt semmi ilyen pillanat Csak kitaláltam, hogy megmaradj Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben Nincsenek is angyalok Csak egyet tudok, de az megbukott Bennem lehet még reménye Megváltom őt, azt remélem Tudom lesz még holnap, bízni megtanultam Csak ez számít, közben átgondoltam Mindig azt reméltem, soha nem lesz vége Most nincs másképp, veled változnék meg Emlékszel arra, mikor délután Együtt álltunk ott a szobornál? És eljöttek fentről az angyalok Hogy megáldják azt, ki andalog De persze nem történt semmi ilyen pillanat Csak kitaláltam, hogy megmaradj Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben De ha mégis elmennél tőlem Legyen rólad valamim, ha hamis, nekem már mindegy Emlékszel arra, mikor délután Együtt álltunk ott a szobornál És eljöttek fentről az angyalok? Hogy megáldják azt, ki andalog De persze nem történt semmi ilyen pillanat Csak kitaláltam, hogy megmaradj Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben