Mikor a szél kalászunk fújta még
És együtt néztük a nap felkeltét
Én úgy éreztem, hogy most jó minden
Egymásnak vetettek minket
De jött egy hatalmas cséplőgép
Learatott engem, tudtam én
Hogy nem lehet minden, ahogy szeretném
Mert én szeretném, hogy ne hagyj egyedül még
Engem elvittek, hogy liszt legyek majd kenyér
Így lettem egy vekni kenyér
Nekem már mindegy, értem ne aggódj
Kivettem részem a kínokból
Engem megőröltek, tűzbe is tettek
És közben nem tudtam, hogy mi van, hogy mi van veled
Hmm...
Egy nap hallottam végre a híredet
Hogy nem kell neked már a napfény sem
Még mindig ott vagy ahol elváltunk
És sírsz, hogy nincs már a világunk
De lehet-e fekete neked az ég
Miért kérded, honnan tudjam én
Hogy milyen kint az éjszaka
Rám hangyák jönnek, morzsáznak
Én darabokra hullok szét
Mint száraz, vén vekni kenyér
Miért kérded, azt hogy lehet-e
Hisz téged meg sem őröltek
Miért kéne néked szenvedés
Sötétség, vagy tudom is én
Hogy mit hiszel te magadban
Mikor éles szavakkal
Mondom azt, hogy éhezek
Én érted égtem, én ezen
Már átestem, és nem lett jobb
Kiszáradva itt kuksolok
Benne a kenyértartóban
Elfeledve, itt hagyva
Hangyák lassan hordják el
Morzsáim a sötétben
Hangyák lassan hordják el
Morzsáim a sötétben
De lehet-e fekete neked az ég
Miért kérded, honnan tudjam én
Hogy milyen kint az éjszaka
Rám hangyák jönnek, morzsáznak
Én darabokra hullok szét
Mint száraz, vén vekni kenyér
Miért kérded azt, hogy lehet-e, hogy lehet, hogy lehet-e
Hogy lehet-e
Nem lehet
Itt már semmit sem lehet
De bárhova mész
Ez a vekni kenyér
Mindig gondol rád
Bánnod a múltat
Nem kell, de új dal
Szólhat még hozzád
Nekem már mindegy
De neked nem, tényleg
Gondolok majd rád
Bárhova mész
Ez a vekni kenyér
Majd gondol rád
De bárhova mész
Ez a vekni kenyér
Mindig gondol rád
Bánnod a múltat
Nem kell, de új dal
Szólhat még hozzád
Nekem már mindegy
De neked nem, tényleg
Gondolok majd rád
Bárhova mész
Ez a vekni kenyér
Majd gondol rád