Az életem vége, berakom a széfbe (széfbe)
Az összes emléket, feltekintek az égre (égre)
Nincs más hátra, a gombnyomás
Senki se hallotta a vallomást
Nem az én hibám, hogy tönkre vagyok téve
Húzom a lábam magam után
Az agyamra megy ez a sok orángután
Élni is kéne, de nem igazán
Az ablakot berúgom nagyon lazán
Kimászok rajta, az is le van szarva
A padláson a fejemet beverem a falba
Mennyi sok ember kerülhetett bajba
Mert szemedbe nézett, te vissza, majd balra
Az életem vége, berakom a széfbe (széfbe)
Az összes emléket, feltekintek az égre (égre)
Nincs más hátra, a gombnyomás
Senki se hallotta a vallomást
Nem az én hibám, hogy tönkre vagyok téve
Nincs több érzelem, megette az értelem
Nem akarja kiköpni, hiába kérlelem
Többi is csak állt ott, a szemükben félelem
Egyikük pökhendin mondja, hogy ég velem
Nincs itt már jégföld, szétszedtük a lépcsőt
Kiválasztunk egyet, a legjobbat nézzük
Megszúrunk mindenkit, minden egyes nézőt
Adunk mellé cukorkát, ópiumízűt
♪
Széthullnak a hangok a zongorán
És minden délután
Szét minden, amit mondtam talán
Összekeverem az összes színt a fán
És minden cédulán
Minden apró láb nyomán
A villamoson töltöm az éjszakám
Kinézek az ablakán
A bágyadt homlokán
Ráncok gyűlnek, mérgesen néznek rám
Már megint száraz a szám
Ő tudja, de nem szól már hozzám
Az életem vége, berakom a széfbe
Az összes emléket, feltekintek az égre
Nincs más hátra, a gombnyomás
Senki se hallotta a vallomást
Nem az én hibám, hogy tönkre vagyok téve
Az életem vége, berakom a széfbe (széfbe)
Az összes emléket, feltekintek az égre (égre)
Nincs más hátra, a gombnyomás
Senki se hallotta a vallomást
Nem az én hibám, hogy tönkre vagyok téve
Az életem vége, berakom a széfbe (széfbe)
Az összes emléket, feltekintek az égre (égre)
Nincs más hátra, a gombnyomás
Senki se hallotta a vallomást
Nem az én hibám, hogy tönkre vagyok téve