Megállt az idő, semmi, csak a villogás
Megállt minden, a kádban a vitorlás
Megállt a szív, és benne a dobbanás
Megállt a vonat, pedig messze az állomás
Megállt a háború és benne a robbanás
Megállt a kínló és benne a kínlódás
Megállt az áttét, mégis elhullt a haja
Az ebek vonyítják, ugyan már, kutya baja
Majd ha lefolyok a csatornában, mint patkány (patkány)
A sebek a műtőszobában állnak (állnak)
És nincsenek már foltok a hagymán (hagymán)
A májamban érzem, talán meg kéne állnom
Megállt a kormány, a sok gyom benőtte
Megállt az autó, az elnököt kilőtte
Megállt a csalás, az embert megette
Hiába küzdött, mind megemésztette
Hiába ordított utolsó szusszból
Egyetlen túlélő sincsen a húszból
Tiszta szerencse, hogy van egy huszonegyedik
Hátha legalább a határon átengedik
Vedd a kezedbe, taposd a gázpedált, robban (robban)
A jövőbe sietünk, a múlt a szélvédőn koppan (koppan)
Nincs már ember, nincsen állat, csak gépek (gépek)
Azt mondta a nyakkendős, ha panaszkodsz, a szájadba lépek
Csak a torkom eresszétek
Oly szép itt nálunk az élet
Csak a föld másik felére a lábatokat be ne tegyétek
Megállt a felvonó, a Mennyországba vinne
Bezárt a kapuja és letört a kilincse
Már csak a létra van le-le a mélybe
A szarva fel mutat, fel-fel az égbe
Nincs, min vitázni, nincs, ki veszítsen
Árnyékban haramiák, bárányok bilincsen
Betöröm orromat, lássák vagy négyen
A többinek mondja meg, magamban hittem
Az égen nincs több szín, csak világít kéken (kéken)
Sorban állunk a jó öreg ürességben (ürességben)
Csak kurva sok ember ketten egy kör közepében (közepében)
Ne üssétek agyon, légyszi, öljétek meg szépen