Megjött a posta, a levelező
Azt kérdi benne "ki ez a nő?"
Én honnan tudjam? Még sosem láttam
Összesűrűl tőle a nyál a számban
Ha leszel oly kedves, kicsit mozdítsd arrébb
Az idő ölömbe ömlött és zavar a hőség
♪
Kicsit émelyegjünk, rég nem volt ilyen
Lassú minden, a tüdőlebeny
Is játszik a szívvel, mintha nem volna dolga
Mondjuk, hogy életben tartson, mikor elindul az orra vére
Vörös fodros patak
Gyönyörű szép, nagyon tetszik
Az égbe csiszolva az útja
Az eremben lüktet, nagyon tetszik
Párolog, forró
Méreg, nagyon tetszik
Kozmosz szél fúj, élek-e?
Nem tudom, de ez nagyon tetszik
♪
Az előbb a város túlsó végébe'
Két fiatal hóhér ült le egy székbe
Ott dobogtak ketten, egymás ölébe'
Kivájni másik szívét, vinni zsebébe
Próbálták nagyon, csend is lett nyomban
Mikor a légy belefulladt a pohár borba
A pohár borba
Egy kicsit még néztem, ismerős talán
Az egyik én voltam, a másik a lány
Az imént említett gyönyörű nő
Aki a vérem hígítja, a kapuja tű
A kapuja tű
♪
Vörös mostmár minden
Vérmes szememben egész estig
Fuldokolnánk ketten
A tenger eltart lélektől testig
A pupilláid széle
Az éterbe nyúlik a végtelenségig
Tart a szára egy csillagalakba
Nem tudom, hogy még meddig
Bírom az űrben járókelőként
Rosszabb, mint egy vendég
Annak teát főznek, meg
Minden másból kínálják, szívtelenség
Volna azt mondani, menjél messzebb
Ha amúgy sincs semmi emlék
Hogy te vagy a nap, vagy a
Vénáimban csónakázó árnyék
Vörös fodros patak
Gyönyörű szép, nagyon tetszik
Az égbe csiszolva az útja
Az eremben lüktet, nagyon tetszik
Párolog, forró
Méreg, nagyon tetszik
Kozmosz szél fúj, élek-e?
Nem tudom, de ez nagyon tetszik
Vörös fodros patak
Gyönyörű szép, nagyon tetszik
Az égbe csiszolva az útja
Az eremben lüktet, nagyon tetszik
Párolog, forró
Méreg, nagyon tetszik
Kozmosz szél fúj, élek-e?
Nem tudom, de ez nagyon tetszik