Kinek kell itt valóság?
Épp elégszer láttuk már.
Miénk volt a mennyország,
Mit mindenki bán.
Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Mert akkor még egy volt minden gondolatunk,
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Talán jobb így, nem tudom.
Talán ezt is álmodom.
Mit is mondhatnék neked ezek után?
Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Igen, akkor még egy volt minden gondolatunk.
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Úgy leszünk, mint föld és az ég.
Úgy leszünk, mint tűz és a jég.
Itt leszek, ha felkel a nap, hogy vigyázzak rád!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más