XIII - BUDAPEST - már 29 éve,
Ha hívnak a tesók egyből húzok le vidékre!
A fegyverem a rím, zsebembe stukker betéve,
Az életem a RAP, a beton dzsungel zenéje!
Már csöpögnek a csajok mint az olvadt pinák,
Mert olyan beateket alánk basztak a hóbanditák!
Sokakban semmi erő, a soraik átlagosak,
Minket meg ösztönök hajtanak mint az állatokat!
Ki lakik itt? a kannibálok a szomszédba,
Meg fürödtök a zöldségek között a kondérba!
ártó szellemek lapulnak a fák között, meg a romok alatt,
Kihaltak a jók, csak az élte túl aki gonosz maradt!
Pörögnek a reppek, a csapatom feldúlt.
Mintha fejenként megittunk volna egy rekesz redbullt!
Csak egy agyatlan gyökér kell akinek a homloka kong,
Meg egy kis denevérszar, és kész van a koponya bong!
Hogy falkavezér legyek, emellett kellett döntenem,
A tömbök visszhangzanak, ahogy a mellem döngetem!
Itt az indák a vezetékek mikben az infók sprintelnek,
Okosan vakerj a telóba csak a ringyók cinkelnek!
A dzsungel kemény terep, a hiénák szeme Tirpán
Nem pirosvirág, beretta a kézben, kiszophat Sírkán!
Itt a csordám, érted fel sem kerekednének a marhák,
Ha hagynám, hamar elszemtelenednének a falkák!
Beszarsz úgy feszítesz, ne érezd magad írtó jónak,
Mert mindjárt karfiol füled lesz úgy mint a birkózóknak!
én szórom a pofonok mellé a logikás rímet,
Itt a szukák nem furulyázzák le csak a domináns hímet!
Mint a vadászsólyom körbe repülöm csendben a pusztást,
Lecsapok! írtom a férgeket, mint a penge a susnyást!
Spanod kidőlt nem bírta az iramot, le maradt, hol van?!
Vége a napnak a birodalmamat bebarangoltam!
Idézz meg minket úgy mint a sötét erőket,
A ragadozók terrorban tartják a növényevőket!
A gyerekkori sérelmeknek itt az eredménye,
A sok idegbeteg fiatal mind tirpa teremtménye!
Leépült a város mert a balfaszok belepték,
A két killa rendet tesz, őket farkasok nevelték!
Te annyira vagy kemény mint a szar a kemencébe,
A sok lelkisérült faszfej az mind aza teremtménye!
Sokan irritálnak, kajak tőlük beokádok,
Szemem a prédán, a kocsik között úgy futok mint a leopárdok!
Nem foglalkozok a gyáva balfaszokkal,
Húzz a dzsungelből, ha nem bírsz el a páratartalommal!
Bizonyos emberfajták nálunk őshonosak,
Kibaszott buta rendőrök, azthiszik tök okosak.
Itt jobb ha vigyázol, a vadaknak a foga megtép!
A dealerek meg szüretelik a kokacserjét.
Lenne klíma a panelekben ha volna zseton,
Mert itt leolvad a bőröd hogy ha felforr a beton!
A szomszédok sztorijait én akaratlanul követem,
Mert terjed a hang a szintenteken át a fűtéscsöveken!
Zsugázunk a téren mint két arany lábú focista,
és szétbasszuk a fejed mint két ezüst hátú gorilla!
Előtted az élet, de mögötted ott a szakadék.
Ha nem ugrassz magadtól, ledob téged a két dagadék!
A késük élezik a romák, mint a gepárd a karmát,
Aljas kígyóként töltöd napjaid, ne várd a karmát!
Ködöt képez a szmog, elefántok nem trombitálnak,
Itt dudálnak, a sarkokon benarkózott zombik állnak.
Alapból haluzok, nincs szükségem látnokzsályára,
Az agyamból csak rossz pattan ki - az az átkok tárnája!
ösztönből cselekedj, nincsen időd itt tétovázni,
A dzsungel megleckéztetett, mi van akarsz még pofázni?!
A greffek a kapualjakba a barlangfestmények,
Ott élnek, mindenki leszarná ha bajban lennének.
Köröznek a kékek, mint a cápák lassan hajtanak,
Szar lehet úgy élni, hogy az emberek fasznak tartanak.
Előbb utóbb közénk csöppensz, kiesel a fészkedből,
Ki hiszi el, hogy nem szoktál bemarni a készletből?
Ezt a területet rafinált állatok lakják,
A pisztolyok csövét errefelé a szádban koptatják!