Keserű a torkod, fojtogat a bánat
Kurva nehéz a súly, és nagyon nyomja a vállad
Ezért rúgod fel a kukákat a haza úton
Geci hitel! Sose éred magad utol
Sok rendes ember is kisiklik az úton
És míg iszik a pultnál, addig viszik a bútort
Nem jön a lap, mi? Meg cinkes a pakli
És, ha mindent a bank visz, akkor nincsen hol lakni
Süllyed a hajó, de szard le, dobj egy szitkot
Itt hagyott a mentőcsónak, elhúzta a kondenzcsíkot
Persze könnyebb, ha van, kibe kapaszkodj
De nehéz közel engedni és levenni a maszkod
Mindenki magányos néha, de ez maradjon köztünk
Mert, ha beszéltünk róla, csak falakba ütköztünk
Van, hogy, azért hibáztatod az egész világot
Mert nehéz kimondani, hogy: az én hibám volt
Nem lehetsz tökéletes, nem állhatsz mindenki fölött
Mindenkinek valami fáj, kicsit mindenki törött
Mindenkibe van pár titok, amit eltemetett
És felszínes mosollyal takarja a sebhelyeket
Ha kicsúszik a talaj, mindenki keresztet vet
De engem szeretnek tesó, velem ez nem eshet meg
Nem számít, milyen irányba visz el az út
Mert nagy a család, nem egyedül viszem a súlyt
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled
Amikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idő és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled
Amikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idő és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk
Engedd meg, hogy költői eszközökkel éljek
Amit érzek, hadd közöljem mélyen. Ez nehéz
Belőlem egy van, de nem csak egy szerepre kellek
Rengeteg fele kell megfeleljek. Ez nehéz
Békásról beköltöztem a belvárosba, mert
Elszólított a sok meló, de nem változtam meg
Szétszéledt a brigád, nem vár már barát a telepen
De a családhoz hazajárok, amikor csak tehetem
Nem adtam fel a rapet, ez az életvitel vitt el
Nem jött hirtelen siker, csak a kitartásban hittem
Soha nem gondoltam, hogy ebből pénzem is lehet
De többet raktam bele már, mint amennyit kiveszek
Dolgozok, de hogy éljek is, ide ez kevés
Mindig a pénzen megy az idegeskedés
A hétköznap felőröl, de az én fajtám ebben él
Nem engedem, hogy elvesszen belőlem a szenvedély
Mikor nem vagy mellettem, a helyem nem találom
Mintha ruhatárba tennél, mint egy levetett kabátot
Úgy érzem, hogy néha minden rám nehezül
De a következő pillanatban már nevetünk
Én csak arra vágyom, hogy mellettem legyenek
Azok, kiket szeretek, mikor a legnehezebb
Amit elérsz ránagyít, hogy lásd, aki vagy
Én nem követem, kergetem az álmaimat
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled
Amikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idő és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk
Nehéz az élet, mikor szemét a sors veled
Amikor mindegy, mi jön, úgyis csak jobb lehet
Telik az idő és csak rakódik rád a súly
Nehéz, de bírni kell! Ha feladjuk, rábaszunk