Ezt is én rontottam el,
Azt hittem nekem más is kell,
De mióta elmentél, már nincs aki átölel.
Nincs az, ki csókkal altat el.
Nyomasztó magányos ez a csend,
Megunt nappalok, átsírt éjjelek,
Mert azaz én hibám, hogy nem lehetsz itt velem,
Hogy nem foghatom a két kezed.
Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel,
Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer.
Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem,
Sajnálom rossz útra tévedtem.
Túl szép volt, úgy csábított,
Elfogadtam, elkábított,
A mérgezett alma torkomon szorított,
Mikor észhez kaptam, már késő volt.
Azóta félig holt vagyok,
ég és föld közt bolyongok.
Rég a csókodat várom, azt ami feloldoz,
Mi szívembe új reményt hozott.
Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel,
Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer.
Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem,
Sajnálom rossz útra tévedtem.
Az eddigi énem
Feladnám érted,
De nem túl egyszerű.
Így még nem szerettem,
Az életemet kerestem,
Ami a mély vízben elmerült, elmerült.
Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel,
Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer.
Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem,
Sajnálom rossz útra tévedtem.
Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel,
Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer.
Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem,
Sajnálom rossz útra tévedtem...
Rossz útra tévedtem...
Rossz útra tévedtem...
Ezt is én rontottam el,
Nincs már, aki őszintén átölel,
Rossz útra tévedtem...