Van az a pont, mikor végre elhagyom
Minden baljós gondolatom
S kicsit elrugaszkodom
Súlytalanul
Vagy menekülök, ha a mécses eltörött
Hogyha villámlik, dörög
S éjjel vissza úgy se jövök
Céltalanul
És hogy hajnalban hol tör rám,
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után
A LÉLEGZET, MI FELSZABADÍT
A FÖLD ALÓL, FÖL A MENNYEKBE HÍV
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM, TISZTUL MÁR AZ ÉG
Szemem lehunyom, és csak arra gondolok
Vajon lelkem hol bolyong
Végre tényleg ellazulok
Súlytalanul
Vagy megszököm
Hogyha megfojt börtönöm
Ha a kínzó vágy gyötör
Testem nem vár, nem görcsöl
Elszabadul
És hogy hajnalban hol tör rám,
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után
A LÉLEGZET, MI FELSZABADÍT
A FÖLD ALÓL, FÖL A MENNYEKBE HÍV
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM, TISZTUL MÁR AZ ÉG
A LÉLEGZET, MI FELSZABADÍT
A FÖLD ALÓL, FÖL A MENNYEKBE HÍV
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM, TISZTUL MÁR AZ ÉG
(...)
Kell minden vihar után
A LÉLEGZET, MI FELSZABADÍT
A FÖLD ALÓL, FÖL A MENNYEKBE HÍV
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM, TISZTUL MÁR AZ ÉG
A LÉLEGZET, MI FELSZABADÍT
A FÖLD ALÓL, FÖL A MENNYEKBE HÍV
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM, TISZTUL MÁR AZ ÉG
TISZTUL MÁR AZ ÉG
TISZTUL MÁR AZ ÉG
OTT HIDD EL JÓ, NEM KELL FÉLTS
ÉRZEM TISZTUL MÁR AZ ÉG