Egyedül ballagok,
Csak reád gondolok,
Csak a Hold van fent és én vagyok,
Istenem, úgy kérlek én,
Add vissza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.
Istenem, úgy kérlek én,
Add vissza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.
Eljött a nap, mit vártál régen,
Ma mindent szabad, földön-égen,
Pattanj fel, hisz a világ vár,
Vesztenivalód úgy sincs már.
Ha párod látod, szívedbe zárod,
De naivan elé a lelked tárod,
A remény hullik végül a porba,
Ott hagyva téged sárba tiporva.
Egyedül ballagok,
Csak reád gondolok,
Csak a Hold van fent és én vagyok,
Istenem, úgy kérlek én,
Add vissza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.
Istenem, úgy kérlek én,
Add vissza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.
Vad éjszakák, test a testtel,
Forró a levegő, hű' de perzsel,
Érzem izzó lángcsapását,
Az élet csöppnyi hamvadását.
Nincs kiút tudom, ennyi volt,
De boldoggá tett, míg elrabolt,
Hangod súgja az esti szél,
Emléked bennem örökre él.
Nem tudom, merre vagy,
Olyan régen nem láttalak,
Gyere vissza szívem megszakad,
Istenem, úgy kérlek én,
Add vissza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.
Sírva úgy kérlek én,
Add visza őt mert enyém,
Hisz nélküled az életem semmit sem ér.