Mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át S vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát Az emberszív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmaradt Most mind a kettő orvosra vár, s míg itt töprenkedem Hazám borítja szemfödél, s elvész becsületem! Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem Arany mezők, ezüst folyók Hős vértől ázottak, könnytől áradók Sajgó sebét felejti Bánk Zokog, de szolgálja népe szent javát Magyar hazám, te mindenem! Te érted bátran meghalok Te szent magyar hazám!