Krulik Zoltán: Ősz Alma, körte a tenyeremben, Ringva hulló falevél. Mézét pergetik ma a nyárnak, Nem lesz üres a kenyér. Tükre-fátyola a Tavasznak, Szórja gyöngyeit az Idő, Köd világol a vizeinken, Porba csepeg az eső. Őszi éjben a bizonyosság, Sárga szőnyege falevél. Könnye csordogál a fenyőnek, Zsákban kuporog a Tél. Kétkedők hava a december, Boldogok hava január, Ördögök sara a szekéren, Jólesik a suba már.